Műveletek és eldolgozások
Behúzás
Lehet sűrűbb vagy ritkásabb, célja mindig ugyanaz: az anyag redőzése, bőségének összefogása. Jellegzetesen behúzásos technikával készülnek például a fodrok, mi azonban most egy testhezálló felsőrésszel és behúzott szoknyával tervezett ruha példáján mutatjuk be a teendőket:
- A varrógép talpának szélességében nagy öltésekkel egymástól mintegy 2-3 milliméter távolságban kétszer varrjuk végig a szoknyarész felső szélét.
- A két alsó szál végeit összefogva húzzuk be az anyagot a szükséges méretre, a cérnák végét rögzítésként csavarjuk a varrás vonalára merőlegesen beszúrt gombostűre.
- Egyenletesen osszuk el a szoknyarész behúzott bőségét, majd a két behúzó varrás között, pontosan a jelölt varrásvonalon haladva varrjuk a behúzott szoknyát a felsőrész alsó széléhez. Fontos: ha behúzott és sima részeket varrunk össze, mindig a behúzott anyag legyen felül, így varrás közben egy kisolló vagy nagyobb varrótű hegyével apróbb szakaszonként kicsit még korrigálhatjuk a behúzás sűrűségét, egyenletességét.
- Összevarrás után húzzuk ki a behúzáshoz használt segédszálakat.
Ötlet: ha nagyobb darab anyagot szeretnénk behúzni, osszuk fel kisebb részekre a teljes hosszúságot és szakaszonként húzzuk be.
Alátét
Olyan, általában a ruha saját anyagából (vagy bizonyos esetekben bélésanyagból) formára szabott rész, amellyel egyes formára szabott széleket, például a kivágásokat szegjük vissza (azaz kistirceljük). A burda szabásmintákban mindig szerepelnek az összevarráshoz szükséges formára szabott alátétek is.
Az alátétet a ruha színéről varrjuk a kistircelendő szélhez, majd befordítjuk, és férceléssel valamint vasalással, illetve egyes esetekben keskeny tűzéssel rögzítjük. Az egyenes szélek alátétjeihez általában nem szükséges külön szabásminta, ezeket közvetlenül az anyagra felrajzolva is kiszabhatjuk.
Ötlet: a formára szabott alátéteknél nem érdemes kísérletezni, az a biztos, ha a szabásmintába berajzolt alátétet önálló kiszabandó részként szintén lemásoljuk.
Betartás
Célja, hogy egy-egy kiszabott részt könnyebben lehessen formázni a varrás, majd az azt követő vasalás során. Ehhez a kiszabott rész betartandó (általában az összevarrás vonalánál kissé hosszabbra szabott) szélét a varrás vonalán gombostűvel és férceléssel finoman igazgatjuk el úgy, hogy a betartás vonala fölött az anyag ne vessen ráncot. A betartáshoz először varrjunk végig a betartandó varrásvonal mellett, a cérnát (vagy gépi varrásnál az alsó szálat) húzzuk be a kívánt hosszúságúra és a cérna végét csomózzuk meg.
Ötlet: a betartott és a vele találkozó sima rész összevarrása után könnyedén vasaljuk le a betartás ráncait, és csak ez után vasaljuk szét a varrásráhagyást.
Bélés
Nem tapad, nem ragad, nem tekeredik a harisnyára – és ez a bélelés előnyeinek csupán halk szavú bevezetője mindahhoz a csodához képest, amit a bélés tehet szoknyától az estélyi ruháig, blézertől a nagykabátig gyakorlatilag minden kibélelhető ruhadarabbal.
A ruhadarab belső odalát is megszépíti, mert jótékonyan eltakarja a varrásráhagyásokat. Ugyanakkor béléssel sikkesebb, mondhatni „összeszedettebben” áll bármi, ami kibélelhető, és nem is spóroltuk ki belőle a bélést, no meg a bélelésre fordított időt és munkát. Az, hogy melyik modell kívánja mg feltétlenül a bélést, természetesen kiderül a burda szabásmintáihoz tartozó részletes varrásleírásokból, amelyek a bélésanyag kiválasztásához, illetve a bélelés teljes munkamenetéhez is részletes útmutatást adnak. Álláspontunk bélésügyben rövid és tömör: megéri a fáradtságot!
A bélés kiválasztása
Többféle bélésanyag közül választhatunk, ahogyan eltérnek a stílusok is. Elsősorban divat kérdése, hogy a bélés inkább az adott ruharab színével harmonizáló, vagy éppen ahhoz képest kontrasztos legyen. Ugyanígy részben ízlés dolga, hogy egy blérerbe, zakóba akár szineset, például csíkosat, kockásat vagy éppen apró virágosat választunk. A közös lényeg, hogy a bélés legyen selyem-karakterű, azaz csúszósan sima felülete tegye könnyebbé a bebújást és minden egyes, a kibélelt ruhában tett mozdulatot.
Másik főszabály, hogy ruhának és bélésnek azonosan kell viselkednie: szerencsére a rugalmas, illetve elasztikus anyagokhoz való speciális bélések is kaphatók.
Ötlet: ha mosható anyagból készült holmit bélelünk, szabás előtt a bélést ugyanolyan hőfokú vízben avassuk be, és ugyanolyan meleg vasalóval simítsuk át, mint azt a kelmét, amit majd kibélelünk vele.
Fércelés
Először is el kell oszlatnunk egy félreértést! Ugyanis korántsem az az igazi profi, aki egyetlen menetben, mindjárt a varrógéppel hipp-hopp gyorsan készre varrja a kiválasztott modellt. Ellenkezőleg: az igazán nagy szabómesterek és designerek előbb kézzel dolgoznak, azaz az első próbára puha, és a normál varrócérnánál vastagabb fércfonallal öltögetve állítják össze még a legegyszerűbb blúzt vagy szoknyát is! Bár többletmunkának tűnik, a férceléssel valójában idő és fáradtság takarítható meg, ugyanis ha minden stimmel, 1-2 milliméterrel a fércelt varrásvonal mellett haladva már tényleg csak percek kérdése az összevarrás. Ugyanakkor ha igazítani kell, a fércelt varrás könnyebben, szinte egyetlen mozdulattal, nem utolsó sorban pedig nyomtalanul fejthető ki.
Jelölőfércelés
A kontúrvonalak egyik kiszabott részről a másik kiszabott részre való átmásolását szolgáló kézi segédvarrás. Vékony varrótűvel és az anyag színétől erősen eltérő vékony cérnával (vagy speciális férc-cérnával) nagy öltéssel varrjunk össze a két kiszabott részt a másolni kívánt vonal mentén úgy, hogy minden öltés után kb. 1 cm magas cérnahurok keletkezzen. Ez után a két anyagréteget húzzuk szét, és a kettő között, a „levegőben” vágjuk végig a cérnát. A közben hagyott hurkokból keletkezett kiálló szálak jelzik az átmásolt vonalat.
Laposvarrás
Belső szélek igényes eldolgozási technikája, amelynek eredményeképpen az egyik szabott szélt a vele találkozó másik szabott szél keskenyen visszahajtva teljesen elfedi. Különösen áttetsző anyagból készült, vagy mindkét oldalukon viselhető ruhadarabok (például vékony dzsekik) készítésénél célszerű alkalmazni, mert szebb és profibb a hagyományos összevarrásnál. A laposvarrás munkamenete a következő: színére fordítva fektessük egymásra és varrjuk össze az egymással találkozó két anyag szélét. A varrásráhagyást vasaljuk az egyik oldalra. Az alul lévő ráhagyást vágjuk keskenyre. A szélesebbre szabott felső ráhagyás szélét egyenletes szélességben keskenyen behajtva férceljük le, majd minél közelebb a behajtott széléhez varrógéppel egészen keskenyen tűzzük végig.
Nyújtás
A betartással ellentétes művelet, amely azonban szintén egyes kiszabott részek formázását szolgálja. Összevarrás előtt és közben a rövidebbre szabott rész addig nyújtjuk, amíg a vele összevarrandó résszel pontosan azonos hosszúságú lesz. Könnyebben megy, ha összevarrás előtt a megnyújtandó széleket gőzölős vasalóval erősen átmelegítve kezdjük formázni.
Ötlet: az esetlegesen ívelt szélek ráhagyását vágjuk minél keskenyebbre, és annak érdekében, hogy a stircelés vonala minél szebben kifeküdjék, egészen a varrásvonal közeléig óvatosan vagdossuk be, illetve a sarkoknál (például egy gallér csúcsán) ferdén vágjuk le. A kistircelt széleket levasalás előtt igazgassuk el és férceljük végig - így szebb lesz a stircelés vonala.
Próba
Ahhoz, hogy a saját kezűleg varrt holmi minél végül tökéletesen álljon, munka közben egyszer, de inkább kétszer fel kell próbálni. Bár a burda szabásmintái legendásan pontosan, nincs két egyforma ember, így két pontosan azonos test sem. A próbák során az esetlegesen szükséges igazításokat szabókrétával, gombostűvel jelöljük be, majd férceléssel rögzítjük az új varrásvonalat.
Rászabott alátét
Egyenes szélek mentén az alátétet közvetlenül a hozzá csatlakozó kiszabandó résszel egyben is szabhatjuk: ezzel megtakarítjuk a stircelés műveletét. Ahhoz, hogy pontosan tudjunk dolgozni, érdemes férccel bejelölni az alátét és a hozzá csatlakozó rész közötti választóvonalat, amelynek mentén a rászabott alátétet egyszerűen visszahajtjuk.
Stircelés
Az egyik leggyakoribb művelet: két olyan rész összevarrása, amelyeket az összevarrást követően egymással szemben úgy fordítunk ki, hogy a varrásráhagyás végül a két rész közé kerüljön (lásd még az alátétnél is). A stircelés lényegében egy-egy szabott szél (például nyakkivágás) speciális eldolgozása. Munkaigényesebb, de szebb, pontosabb, profibb az egyszerű visszahajtásnál, ami – például formára szabott nyakkivágások esetében – technikailag nem is lehetséges. Stirceléses módszerrel vastagabb kabátokba, de bőrből varrt holmikba gomblyukat is készíthetünk.
Varrás
Két kiszabott rész összedolgozása varrógéppel (vagy ritkábban kézi öltésekkel). A varrás megkezdése előtt ellenőrizzük, hogy a varrógép szép egyenletesen varr-e. Ha az öltések egyenetlenek, túl szorosak vagy lazák, állítsunk a szálfeszességen (ehhez a varrógép használati utasításában található szakszerű útmutatás). Ügyeljünk arra is, hogy a varrógéptű vastagsága az anyag vastagságával arányos legyen.
Gumiház készítése
A hagyományos derékpántnál egyszerűbb gumiház kiválóan megfelel például gyerekeknek készülő nadrágok, szoknyák derekának összefogására, de alkalmas lezser vonalú sportos pólók aljának, ujja végének eldolgozására is. A gumiház 2 milliméterrel legyen szélesebb a bele kerülő guminál. A munkamenetet egy joggingnadrág derekának eldolgozásán mutatjuk be:
- Rászabott alátéthez hasonlóan 1 centis ráhagyással szabjuk rá a joggingnadrág derekára a gumiház szélességét.
- A derék vonalán hajtsuk be, és közvetlenül a hajtás élében férceljük le az anyagot.
- Hajtsuk be a gumiház 1 centis ráhagyását és szintén férceljük le.
- Közvetlenül a fércelés mellett tűzzük le a gumiház alsó szélét.
- Húzzuk be a gumit és varrjuk össze a két végét, majd varrjuk össze a gumiház magasságában még nyitva lévő nyílást.
Ötlet: szabályozható bőségű gumival is készülhet, ekkor a befűzött gumi egyik végét varrjuk a gumiházhoz, a gumi másik végéra varrjunk föl egy lapos gombot, és a gumiház belsejébe szükség szerinti távolságokban készítsünk 2-3 cérnahurok gomblyukat.
Tűzés
Szélek vagy varrásvonalak hangsúlyozására szolgáló művelet. Többféle változata van. Keskenyen letűzve varrunk fel például egy zsebet akkor, ha a tűzés vonala a zseb szélétől 1-2 milliméterre halad. Ugyanezt a zsebet duplán letűzve is felvarrhatjuk: ekkor egymástól 5-7 milliméter távolságban két tökéletesen párhuzamos tűzésvonalat varrunk végig. A távolság pontos tartásában saját kézügyességünk mellett a varrógép talpának a szélessége, illetve a rajta található beosztás nyújthat segítséget, de dolgozhatunk úgynevezett ikertűvel is. Általában szélesen tűzzük le a nadrágok külső oldalvarrását: ebben az esetben az egyetlen tűzésvonal kb. 4-5 milliméterrel a varrásvonal mellett fut.
Hangsúlyosabb a tűzés, ha az anyag színétől elütő cérnát, duplán befűzött felsőszálat vagy speciális díszítőfonalat használunk hozzá. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
